Tündét a gyerekeinken keresztül ismertem meg, ők ugyanis osztálytársak. Mivel a gyerkőceink 2020-ban kezdték meg iskolai tanulmányaikat, a koronavírus-járvány miatt sajnos elég sok közösségi programról le kellett mondanunk, így az ismerkedés közöttünk, szülők között lassabban ment a korábban megszokottnál.

Akkor kerültem közelebbi kapcsolatba Tündével, amikor egy körüzenetben gyerekjogi aktivistát toborzott maga mellé. Tünde tudniillik elvégezte az Unicef Ébresztő-óra programját, ami azt teszi lehetővé, hogy másodmagával interaktív órákat tartson 10-18 éves diákoknak a gyerekjogokról. De ő egyelőre sajnos egyedüli aktivista volt a megyében, és szeretett volna egy társat, hogy minél előbb elkezdhessék megtartani az órákat. Ez az üzenet a legjobbkor érkezett az életembe, mert már agyaltam egy ideje azon, hogy jó lenne valamilyen önkénteskedésbe belefogni, de nem igazán volt alkalmam leülni és végiggondolni, hogy mit is szeretnék. Így viszont csak azt kellett eldöntenem, szeretnék-e csatlakozni az Ébresztő-óra programhoz. Én pedig úgy döntöttem, szeretnék. (Orsival együtt, így hárman lettünk aktivisták. <3)

Tündét azért ajánlom a figyelmetekbe, mert környezettudatos szappanokat és mécseseket készít. És hogy hogyan kötődnek az ő kézműves portékái a gyerekjogokhoz? Beletelt néhány évbe mire a fejemben a környezeti és a társadalmi fenntarthatóság összekapcsolódott. Sokáig úgy voltam vele, hogy én az állatok, a növények, a hegyek, a folyók megóvásáért szeretnék mindent megtenni, és úgy éreztem, hogy a társadalmi kérdések nagyon messze vannak ettől és túlságosan szövevényesek ahhoz, hogy én ebbe is belevessem magam. Aztán persze ráébredtem, hogy a környezeti és a társadalmi fenntarthatóság elválaszthatatlan egymástól, hiszen ott, ahol semmibe veszik az emberi jogokat, ott minden bizonnyal a környezetvédelemre sem adnak. Hát még a gyerekjogokra… Így aztán a társadalmi felelősségvállalás iránt is érdeklődni kezdtem, és ezért örültem meg nagyon, amikor elolvastam Tünde felhívását az Ébresztő-óra programmal kapcsolatban.

És ahogy az órák szervezése kapcsán egyre több időt töltöttünk együtt, rájöttem, hogy Tündét is nagyon intenzíven foglalkoztatják a fenntarthatósággal kapcsolatos kérdések és mindent megtesz annak érdekében, hogy a keze közül olyan termékek kerüljenek ki, amelyek mentesek bármiféle ártalmas anyagtól.

Tünde szappanjait azért tartom ideális ajándéknak, mert szappanra minden nap szükségünk van. Bárkinek ajándékozod is, biztosan használni fogja. Másrészt egyszer csak el fog fogyni, tehát nem marad semmilyen felesleges holmi, amit udvariasságból őrizgetni kellene.

Másrészt, ha elkezded olvasni Tünde posztjait, megtapasztalhatod, hogy mennyi kutatás és informálódás van a termékei mögött. Folyamatosan tájékoztatja arról a követőit, hogy melyik alapanyagot milyen élettani hatás miatt válogatta be a hozzávalók közé. És ezt a tájékoztatást ne száraz tények felsorakoztatásaként képzeld el! Imádom olvasni Tünde posztjait, mivel olyan olvasmányosan ír a különböző fűszernövényekről, olajokról, virágokról és minden egyéb csodákról, hogy szinte érzem az illatukat.

És ráadásul a szappanok mellett gyertyákat is készít. Olyan különlegességekkel, mint például a repceviasz, a fakanóc vagy az ásványok. Én idén az adventi koszorúm elkészítéséhez kértem Tünde segítségét, amihez a tőle megszokott profizmussal és segítőkészséggel állt hozzá. Olvasd el a sztorinkat!

Tünde egyelőre kisléptékű mennyiséget állít elő az orrot és szemet gyönyörködtető portékáiból. A facebook oldalán tájékozódhatsz az aktuálisan elérhető kínálatáról.

Évát azért szerettem volna a figyelmetekbe ajánlani, mert fenntarthatóság szempontjából szintén példaképnek tekintem őt. Már évek óta figyelem, hogy milyen csodálatos kenyereket süt, de eddig még egész egyszerűen nem jutottam el egyik workshopjára sem. Viszont már megérte a fejembe venni, hogy írok róla is egy posztot, ugyanis ennek köszönhetően végre egyeztettünk egy időpontot, amikor végre én is ott tudok lenni. Már alig várom! De addig is meséljen Nektek Éva arról, hogy miben tud ő segíteni Nektek!

"Imádom a varázslatot, a bűvészkedést és a zsonglőrködést, valószínűleg azért, mert arra emlékeztetnek, mennyire csodálatos ez világ, amiben élünk.

A kovász teljesen lenyűgöz, újra meg újra. A láthatatlan, levegőben létező mikroorganizmusok egyszer csak találkoznak a vízzel és életre kelnek. Buborékok keletkeznek, megemelkedik a lisztes keverék, majd teljesen átalakítja a számunkra nehezen emészthető gabonát.

Nagyon szeretek táncolni, imádom a zenét, a ritmust. Biztosan ez is közrejátszik abban, hogy nagyon élvezem azt a ritmust, amit a kovász diktál, vagy inkább mutat. Hiszen szelíd jószág ő. Kedves és érzékeny. Van olyan kovász, aki hisztis és nem hajlandó akármilyen liszttel kapcsolódni, de van olyan is, amelyik végtelenül rugalmas és alkalmazkodó. Most egy rozskovásszal működök együtt a konyhámban. Szeretem, mert megbízható és kiszámítható, már jól ismerjük egymás szeszélyeit.

Volt egy időszak, amikor azt hittem pékségem lesz, hiszen az úgy adja magát, hogy aki kovászol és imádja, az süssön másoknak... DE NEM, ez nem nekem való ritmus és nem ez a küldetésem. Tudod, annyira sokat tanultam a kovászaimtól önmagamról és annyira sok sikerélményben volt részem, hogy úgy döntöttem ezt a csodát adom inkább tovább. Hogy te is részese lehess ennek a varázslatnak! Az meg már csak hab a tortán (kenyéren), hogy egészséges, a kovász által előemésztett gyönyörű veknik készülnek otthon! Háromféle workshopot szoktam tartani: tanítom a rövid, gyors kovászolás technikáját, de velem tarthatsz egy igazi slow food élményben, ahol a komplett folyamatot mutatom, és szoktam tematikus foglalkozásokat is tartani, mint például kalács vagy zsemle készítés. Megtalálsz a Kovász zsonglőr facebook oldalamon és elérsz az akovaszosszekot@gmail.com e-mail címen. Igen, "A kovász összeköt" mert már van egy masszív csapat, akik aktívan sütik otthon a mennyei mannát! Jó fej nők és férfiak, kedves emberek, mi együtt egymástól is tanulunk! Nagyon örülnék neki, ha mielőbb személyesen is megismerhetnélek, kedves olvasó, hogy minket is összekössön a kovász!"

Éva másik szenvedélye pedig a permakultúra, aminek oldalát szintén érdeklődve és lelkesen követem, már csak azért is, mert a kovászt sokkal jobban értem, mint ez a témát, de Éva erről is annyira inspirálóan beszél, hogy teljesen magával ragadja az embert. Így olvassátok Éva ezen ajánlóját is olyan szeretettel, amilyennel ő írta Nektek.

"Fogadjunk, hogy már gondoltál arra, legalább egyszer, hogy miattad omlik össze az ökoszisztéma, mert ma reggel kocsival vitted a gyereket suliba, vagy mert ma is megittad a kávét, vagy megtetszett egy ruha a Zarában, amiről köztudott, hogy kizsákmányoló rendszer teremti. Te pedig csak állsz és széttett karokkal megadod magad, mert csak a félelmet és a tehetetlenséget érzed.

A fenti példa saját élményen alapul, annyit ostoroztam magam a régmúltban, hogy már a napi rutin is döcögős volt. Közben persze éreztem magamban az erőt és eltökéltséget, hogy én változást fogok generálni. ...ja , de hogyan? Mígnem 2019-ben beléptem egy előadóterembe és mint egy gigantikus örvény beszippantott a permakultúra, majd egy évvel később kiköpött... hogy most már mindent tudsz, cselekedj! Én meg csak pislogtam az újdonsült régi-új énemen. Tudod, mindig is bennem volt minden, csak a társadalmi konvenciók gúzsba kötöttek, nem mutatta senki az utat, hogy te szegény szerencsétlen anyuka, erre gyere, látod, ilyen egyszerű!

Ezért is olyan erős bennem a küldetéstudat, hogy permakultúra tervező- és oktatóként lelket öntsek a cselekedni vágyó, de a sok információ között elvesző ügyfeleimnek. No, de mi is a permakultúra? 10-ből 9-en még nem is hallották a szót, szóval nem vagy egyedül... ebben sem és semmi másban sem! :) Amikor elhívsz a házadhoz, lakásodba, hogy tervezzem meg vagy csak adjak tanácsot, hol kezd el a tér regenerálását, akkor sokat beszélgetünk. Főleg te mesélsz, magadról, szokásaidról, hogy mennyi időt töltesz a kertben, miket szoktál vásárolni a boltban. Tesszük mindezt azért, hogy feltérképezzük a rendelkezésre álló erőforrásokat és szükségleteket. Vigyázat, a vágyak nem egyenlők a szükségletekkel! De erről személyesen bővebben!

A permakultúra tervezés 0. lépése az ítélkezés mentes megfigyelés. Vagyis bármit mondsz vagy látok, azt a legmélyebb tisztelettel és elfogadással figyelem, ha velem dolgozol szabadon felvállalhatod azt, aki vagy és azt, ahol éppen tartasz, mert tudom, hogy mennyire csodás és komplex lények vagyunk mi emberek! (Igen, őszintén bevallom, örök optimista vagyok és minden emberben látom a fényt és nem vagyok hajlandó másra fókuszálni, mert tudom, hogy az növekszik, amire figyelünk.) Miközben sétálunk a területeden az én lelki szemeim előtt már növekednek a gyümölcsfák, konyhakerti növények, látom a víz útját és azt, ahogy te/ti benne mozogtok. Többféleképpen tudunk együtt dolgozni, hívj fel telefonon vagy egyeztessünk egy találkozót, hogy jobban megismerjük egymást és megtudd, milyen lehetőségek vannak az együttműködésre.

Amíg nem találkozunk, kövesd be a facebookon a Zöld Homok oldalt! És a víz legyen mindenkivel! :D"

Nagy Rékára először az Ökoanyu című könyve kapcsán figyeltem fel. Bevallom őszintén, hogy női magazinokat már nagyon régóta nem olvasok, pedig Réka már évtizedek óta újságíróként dolgozik az online és a nyomtatott sajtóban is, a Nők Lapjában Ökoanyu címmel indult környezetvédelemre és fenntarthatóságra érzékenyítő rovata szintén hosszú évekkel ezelőtt.

De könyvmolyként nyilván nem véletlen, hogy engem a könyve kapcsán kezdett érdekelni Réka munkássága. Az Ökoanyu volt az első könyve, amit elolvastam. Az egyik évben ezt kértem a Jézuskától és legnagyobb örömömre meg is találtam a könyvet a fa alatt. Ebben egyrészt rengeteg információ található a környezetvédelemről, de nagyon informatív és laikusok számára is érthető formában. Másrészt rengeteg gyakorlatias és könnyen alkalmazható módszert mutat be annak érdekében, hogy lépésről-lépésre zöldíthessük az otthonunkat. A fejezetek címéből (Bevásárlás, Hulladék, Háztartás – olcsó és környezetbarát háztartási praktikák, Kozmetikumok, Ráadás) láthatjátok, hogy Réka igyekezett a hétköznapok elég nagy területét lefedni annak érdekében, hogy minél környezettudatosabban élhessük az életünket. A könyvben található egyik recept alapján például krémdezodort készítettem magamnak, amit rendszeresen készítek és imádom. A készítést is meg a dezodort is.

Az Ökoanyu elolvasása természetesen egyből rajongóvá tette, igazi példaképként tekintek Rékára. Ezért is esett le az állam, amikor idén márciusban személyesen is találkoztunk. Mégpedig annak az Ébresztő-órának köszönhetően, amiről korábban már írtam nektek. Az élet ugyanis úgy hozta, hogy Réka is részt vett azon a képzésen, aminek elvégzése után interaktív tanórák keretein belül játékos formában ismertethetjük meg a gyerekkel az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét. Réka jelenléte megerősítette számomra, hogy a környezeti és a társadalmi fenntarthatóságot egymástól elválaszthatatlanul kell kezelnünk, egyik sem képzelhető a másik nélkül.

És hogy Rékának köszönhetően mit ajándékozhatsz karácsonyra?

Mindegyik könyve tökéletes választás. Az Ökoanyu mellett találhatsz DIY ötleteket a boltban vásárolható termékek helyett az Ökoanyu – Csináld magad! könyvben. Az Ökobaba című kötetben mindent megtaláltok, ami ahhoz kell, hogy a baba környezete és nevelése a lehető legkörnyezettudatosabb legyen. Az Ökoanyu a konyhában nemcsak recepteket, de további környezettudatos ötleteket is tartalmaz. A Bolygómentő kézikönyv szuperhősöknek pedig Réka első gyereknek szóló könyve.

Ha interaktívabb élményt ajándékoznál, akkor pedig Réka tanfolyamát ajánlom fegyelmedbe, amelynek keretein belül elsajátíthatóak a vegyszermentes háztartás fortélyai.

Iratkozz fel Réka hírlevelére, kövesd őt Facebookon vagy Instagramon. És olvasd a könyveit!

Mondanám, hogy Évát akkor ismertem meg, amikor a gyerekeink ugyanabba az osztályba kezdtek járni, de ez nem teljesen fedné a valóságot. Éva ugyanis nyitott egy fantasztikus hangulatú könyvesboltot Szeged belvárosában, engem meg, ugye, úgy vonzanak a könyvesboltok, mint molylepkét a lámpafény, szóval Hankával gyakran jártunk arrafelé már azelőtt is, hogy a gyerkőceink megkezdték volna közös iskolai tanulmányaikat.

Ami rögtön megfogott az ÁkomBákomban az az, hogy lépten-nyomon ott a jele a fenntarthatóság iránti szenvedélynek. Az egyik polcon környezetvédelmi témájú könyvek, a másik polcon természetes alapanyagú babák, a harmadik polcon Európában gyártott társasjátékok, a negyedik polcon méhviaszból készült kréták és gyurmák sorakoznak. Igazi kincses láda az egész üzlet, ahol folyton újabb és újabb kis csodákat lehet felfedezni.

A felsorolásomból láthatjátok, hogy az ÁkomBákomban nemcsak könyvekkel, hanem játékokkal is találkozhattok, Éva ugyanis folyamatosan törekszik arra, hogy napjaink rohanó életviteléből ki tudjanak lépni néha a családok, ki tudjanak kapcsolódni és a családtagoknak legyen lehetőségük egymásra hangolódni és egymásra figyelni. Ezért nagyon büszke arra, hogy az ÁkomBákomban található játékok többsége az egész család számára nyújt szórakozást. Éva számára nagyon fontos, hogy olyan játékok legyenek a kínálatban, amivel a szülő is szívesen játszik. A nevelés nem akkor történik, amikor direkt nevelni akarunk. A gyerek meghallja ugyan, amit mondunk neki, de nevelni sosem a hegyi beszédeinkkel fogunk, hanem azzal, amit teszünk, de leginkább azzal, ahogyan tesszük. A gyerekek hiperérzékenyek a szüleik hozzáállására. Sokkal inkább alakítja az értékrendjüket az a mentalitás, amivel benne vagyunk a tevékenységekben, mint maga a tevékenység. És ha egy társasjáték vagy egy könyv segít abban a szülőnek, hogy felszabadultan és hitelesen tudjon időt tölteni a családdal, akkor annak csodálatos hatása van a gyerekekre. Ennek elérésében segíthet az ÁkomBákom kínálata.

Az egyik legfontosabb, amit a gyerekeink egészségéért és boldogulásáért tehetünk az az, ha rendszeresen beszélgetünk velük a fenntarthatóságról. Erre tökéletesen alkalmasak például az ÁkomBákomban kapható könyvek: Óvd a bolygót! – Papír; Nagyon zöld könyv; Óvd a bolygót! – Szemét; A tápláló kert; 100 dolog, amit tehetsz a Földért; A jövőnk most kezdődik.

A Londji társasjátékai pedig nagyszerűen képviselik Évának azt a szándékát, hogy egy társasjáték legyen szórakozás az egész család számára, és a szülő ne csak azért üljön le, mert hát játszani is muszáj néha a gyerekkel…  Egyrészt a Londji termékcsalád minden elemét Spanyolországban gyártják, ami szintén egy jó téma, ha a gyerekekkel a környezettudatosságról akarunk beszélgetni. Másrészt a társasjátékaik között a kooperatív (együttműködő) és a kompetitív (versengő) játékok is megtalálhatóak, elősegítve ezzel azt, hogy a közös játék minél több olyan készséget és képességet fejlesszen a gyerekekben, ami az életben való boldoguláshoz kell. Az Álmodj egy fát – Dream a tree; a Mókusok viadala – Win, win, winter; A tündér és a varázsló – The fairy and the wizard és a Postás játék – Postman game is tökéletes választás a fa alá.

Kövessétek az ÁkomBákomot Facebookon és Instagramon! De még inkább: látogassatok el a boltba, ahol nemcsak fantasztikus kínálattal, de varázslatos hangulattal is találkozhattok.

Ágót a munkának köszönhetően ismertem meg. Közös volt a munkahelyünk, de közelebbi kapcsolatba annak a projektnek a révén kerültünk, amelynek keretein belül a munkatársainknak szerveztünk energetizáló élményprogramokat. Már itt felfigyeltem Ágo lendületére és jó rezgéseire. Bár teljes erőbedobással szerveztük az eseményeket, mindig belefért néhány hatalmas nevetés is a megfeszített napirendünkbe. 

Amikor elköszönt attól a multitól, ahol együtt dolgoztunk, vegyes érzések kavarogtak bennem. Sajnáltam, hogy már nem leszünk munkatársak, és nem ötletelhetünk együtt tovább azon, hogy hogyan legyen egyre jobb a légkör a melóban. De nagyon örültem is, hogy elindult az álmai után és gőzerővel dolgozik a megvalósításukon. Figyelemmel követtem a közösségi médiában a posztjait, ahol őszintén és bátran írt az igencsak mozgalmas és színes mindennapjairól. 

Aztán idén újra együtt dolgozhattunk, bár teljesen más felállásban, mint annak idején, mivel sikerült megismernem az egyéni coach tevékenységét. Ágo felkért, hogy rögzítsünk egy beszélgetést az én külföldi tapasztalataimról. 2007 novemberétől 2008 áprilisáig Belgiumban dolgoztam, és Ágó arra volt kíváncsi, hogy hogyan formálta a személyiségemet a külföldön töltött időszak. A beszélgetésünk annyira felemelő élmény volt számomra, hogy úgy éreztem, nagyon szívesen venném igénybe az ő coach szolgáltatását, így sort kerítettünk ezekre a beszélgetésekre is.    

Ágo lendülete és a jó rezgései továbbra is megmaradtak, és ezekhez az alapokhoz jöttek hozzá az elmúlt évek intenzív tapasztalatai. Például a külföldi útjai és a tanulmányai. 

Az alkalmainkon nagyon célirányosan terelte a beszélgetésünket és folyamatosan éreztem a nekem szentelt osztatlan figyelmét. A kérdéseinek hála percről-percre tisztult előttem a kép, és sok AHA-pillanatot sikerült átélnem. Néhány ilyen pillanat után ismét beköszöntek a hatalmas nevetések. A közös munkánk végére sokkal határozottabb elképzeléseim lettek a céljaimról és az útról, amin haladva elérhetem őket. 

Ha van olyan szeretted, akinek szüksége lenne arra, hogy rendszerezze a gondolatait és tisztán lássa a céljait, akkor lepd meg őt Ágo konzultációival. Szerintem fantasztikus ajándék.

Keresd Ágót Facebookon és Instagramon!

A Judittal való ismeretséget annak köszönhetem, hogy a gyerkőceink ugyanabba az osztályba járnak. Judit gyakran ment be az iskolába, hogy megörökítse a gyerekek egy-egy napját, és mindig fantasztikusan sikerült visszaadnia a gyerkőcök lelkiállapotát. Mivel nagyon tetszett az, ahogyan megmutatja az iskolai életet, ezért figyelemmel követtem a munkásságát, és mindig csodálattal töltöttek el nemcsak a fotósorozatai, de az is, ahogyan mesél a fotók mögötti előkészületekről és magáról a fotózásról. 

Amikor a fejlesztő irodalomterapeuta képesítésem megszerzése után elkezdtek körvonalazódni ezen tevékenységemnek a felületei, tudtam, hogy mindenképpen Judittal szeretném elkészíttetni a fotókat. Olyan természetességet és jó hangulatot árasztanak az alkotásai, hogy éreztem: az ő lencséjén keresztül szeretném viszontlátni magam.   

Amikor megkérdeztem Juditot, hogy készítene-e rólam néhány képet az irodalomterápiás oldalaimra, nagyon segítőkészen állt hozzám. Minden bagatell kérdésemre a legnagyobb profizmussal válaszolt, és maximálisan figyelembe vette az igényeimet. És ugyan akadt néhány nehezítő tényező a fotózás napján (például percenként változott, hogy kánikulára vagy viharra készüljünk-e) a végeredmény számomra lenyűgöző, és imádom ezeket a képeket. 

Gondolkodtam rajta, hogy kinek a számára lehet ideális ajándék a fotózás. És aztán arra jutottam, hogy bárkinek. Mindenki megérdemli, hogy olyan odafigyeléssel és szeretettel készüljön róla egy professzionális fotósorozat, ahogyan azt Judit készíti. Szóval arra biztatlak, hogy fordulj bizalommal Judithoz, mert biztos lehetsz benne, hogy ő mindent megtesz annak érdekében, hogy a legjobbat hozza ki a fotózásból.

Keresd Juditot Facebookon és Instagramon!

Orsit a Zsolyánál folytatott közös munkánk során ismertem meg. Az első pillanattól azt éreztem, hogy "Hé, ez a csaj nagyon jó arc!", és aztán – ahogy egyre jobban megismertem – az első benyomásom folyton megerősítést nyert. Bár a Zsolyánál évi rendszerességgel vannak csapatépítő programjaink, de eddig mindig úgy hozta az élet, hogy Orsival nem találkoztunk még személyesen. Ezért egyrészt nagyon várom, hogy találkozzunk már végre, másrészt idén kiderült, hogy online is nagyon hatékonyak tudunk ám lenni. Orsi ugyanis a Zsolyánál folytatott online kommunikációs munkája mellett az évek alatt tréner és coach képesítést is szerzett. Nekem a reziliencia tréningjén volt lehetőségem részt venni. Mind a négy alkalmat online folytattuk le, de ez semmit nem vont le az alkalmaink értékéből. Orsi önazonossága és hitelessége az éteren keresztül is csak úgy sugárzik az emberre.

Nekem a reziliencia tréning alkalmai nagyon sokat adtak. Nemcsak arról volt szó, hogy válaszokat kaptam régóta meglévő kérdéseimre, hanem végre sikerült olyan kérdéseket is feltennem magamnak, amiket korábban meg sem tudtam fogalmazni. Orsi személyes példái és az általa adott feladatok nagyon motiválóan hatottak rám, és a tréning óta folyamatosan érzem, hogy sokkal tudatosabban nézek a jövőbe.

És hogy mit kaphatsz Te az Orsival való közös munkának köszönhetően?

Azt javaslom, kövesd őt Instagramon, Facebookon, hallgasd a podcastjait és iratkozz fel a hírlevelére.

De ha gyors választ szeretnél kapni a fenti kérdésre, akkor idézem az ő sorait:

"Miért jó velem a coaching?

🎁 Mert őrületesen jófej és kedves vagyok, na és persze fantasztikus a humorom is (nyugi, a közös munkát komolyabban veszem..).

🎄 A folyamat elképesztő kreatív energiákat mozgat és rengeteg inspirációval tölt fel.

🎅 Korábban ismeretlen, kiaknázatlan képességeket, erőforrásokat tárhatsz fel önmagadban a folyamat során.

❤️ Ha kedvet kaptál, foglalj időpontot egy ismerkedő beszélgetésre a bioban található linken. Ez még semmire nem kötelez, célja, hogy kicsit jobban megismerj és eldöntsd, valóban szeretnél velem dolgozni."

Ráadsául, ha 12.15-ig foglalsz Orsihoz időpontot, akkor még az emelés előtti árakon szerezheted meg az öt alkalmas coaching folyamatot. Egy alkalmat pedig ajándékba kapsz. Szerintem kihagyhatatlan! Ha van olyan szeretted, akinek szüksége egy kis plusz munícióra az életfeladatokkal való megküzdéshez, akkor Orsi ajánlata a tökéletes karácsonyi ajándék számára. (De persze magadat is meglepheted vele. ;-) )

Az advent nemcsak az év egyik legcsodálatosabb, de a legstresszesebb időszaka is lehet.

Nekem idén nem sikerült elkészülnöm advent első vasárnapjára az adventi koszorúnkkal. Mentségemre szóljon, hogy a suliban idén a mi osztályunk volt a felelős az iskola koszorújának elkészítéséért, és azzal (két anyukatársammal összedolgozva) időre elkészültünk.

Itthon éveken keresztül ugyanazt az asztaldíszt használtuk, így kicsit ki is jöttem az adventi koszorú készítés rutinjából. Amikor realizáltam hétfőn, hogy "Upsz, tegnap nem gyújtottunk gyertyát...", akkor előkaptam az egyik kedvenc aranyköpésem (amiről sajnos nem tudom, hogy kitől származik, elnézést emiatt), miszerint: "mindennek akkora jelentősége van, amekkorát tulajdonítunk neki". És én úgy döntöttem, hogy lehet attól még csodálatos adventünk és karácsonyunk és évvégénk, hogy advent első vasárnapján nem gyújtottunk gyertyát. Annak nem láttam értelmét, hogy folyamatos önmarcangolással és önostorozással vonjam el a figyelmem ennek a gyönyörű időszaknak az örömeiről. Már csak azért sem, mert gyakran a fejünkben létező tökéletesség hajszolása miatt hozunk olyan döntéseket, amelyek pont nem segítik elő a fenntarthatóságot.

És ha már úgyis nyertem egy hetet, akkor megkérdeztem Tünde barátnőmet, hogy tudna-e nekem négy gyertyát készíteni. Legnagyobb örömömre volt kapacitása teljesíteni a kérésemet. Először az az ötlet ugrott be, hogy veszek négy felespoharat, és abba kérem a gyertyákat, de aztán eszembe jutott egy kávéskészlet, amit nagyjából húsz éve kaptam, és amit egyszer sem használtam rendeltetésszerűen. Idén ki is szelektáltam a szettet és a tavaszi meg az őszi garázsvásáron is kipakoltam az eladásra szánt portékák közé, de senki nem szeretett bele. Viszont az egyszerű fehér színe és a két szolid ezüst csík miatt szerintem nagyon jól illik az adventhez, így megkérdeztem Tündét, hogy tudna-e gyertyát varázsolni ezekbe a csészékbe. És Tünde ezt is vállalta. Ezúton is ezer köszönet. Advent második vasárnapja előtti péntekre el is készültek a gyönyörű kis mécsesek, így ma délután elővettem a karácsonyi díszeket, és elkészítettem néhány adventi koszorú variációt. Nektek melyik tetszik a legjobban?

És hogy miért pont Tündét kértem meg, hogy ő alkossa meg a gyertyákat? Mert Tünde csakis környezettudatos és az egészségre ártalmatlan anyagokkal dolgozik, így nem győzök elég hálás lenni neki, hogy nem kellett boltról boltra rohangálnom, csomagolások apró betűit bogarásznom és webshopok tucatjait bújnom azért, hogy elkerülhessem a mécsesek rejtette veszélyeket.

Szóval az adventi dekorációk és fények nagyon fontosak. De az élet apró örömei, amikből végül az egész életünk összeáll, még fontosabbak.

Bevezetésként azzal kezdem, hogy akik szeretnének környezettudatosabban élni, azokat gyakran visszatartja az az elképzelés, hogy "Ááá, én sose leszek olyan jó ebben, mint (ide behelyettesítendő egy olyan kis vagy nagy körben ismert személy neve, aki 1000-es szinten tolja a fenntarthatóságot)!" És ezért azok, akik szeretnének környezettudatosabban élni, legyintenek az egészre egyet, és úgy döntenek, hogy akkor inkább nem is próbálkoznak, jól van minden úgy, ahogyan van.

Emiatt az elképzelés miatt szeretném hangsúlyozni, hogy az alábbi tevékenység egyáltalán nem megszokott nálam. Vannak olyan pontjai az életemnek, amikben én is 1000-es szinten tolom a fenntarthatóságot, de amiről most írok, nem tartozik ezek közé. Azért tartom fontosnak ezzel kezdeni a mai posztot, mert a klímaszorongás egyik negatív következménye a greenshaming / ecoshaming, magyarul a fenntarthatóság miatti megszégyenítés. 

Azok a személyek, akik 1000-es szinten tolják a fenntarthatóság egy vagy több szeletét, sajnos ritkábban vagy gyakrabban elkövetik azt a hibát, hogy lelkiismeret-furdalást keltenek azokban, akik kevésbé környezettudatosak. Én is el szoktam követni ezt a hibát. Arról, hogy miért követjük el ezt a hibát, könyvtárnyi szakirodalmat lehetne írni, egyelőre maradjunk annyiban, hogy evolúciós okai vannak. (Írok majd róla részletesebben.)

De a gyereknevelésnek hála megtanultam, hogy megszégyenítéssel nem lehet hosszútávú eredményt elérni, így nagyon igyekszem odafigyelni, hogy ne megszégyenítéssel, hanem bátorítással hívjam fel a figyelmet a fenntarthatóság fontosságára.

És akkor az igen részletes bevezető után következzen a mai poszt konkrét témája. Az ünnepek az egész világon, de Magyarországon tutira, embert próbáló étkezési szokásokkal járnak. Az "aki szeret, etet" elvet gyakorlatilag fogantatásunk pillanatától érzékeljük és tapasztaljuk, így teljesen normálisnak hat a tizenhat fogásos ebéd vagy vacsora december huszonnégy és január egy között bármikor. Természetesnek hat bizonyos társadalmi rétegekben. Viszont a koronavírus kirobbanásától kezdve a háború okozta élelmiszerellátási nehézségeken keresztül az energiaválságig most folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy bizony egyre nagyobb erőfeszítéseket igényel az ünnepi étkeket az asztalra varázsolni. És bizony egyre több család van, ahol ugyanez a helyzet a hétköznapi étkekkel is. 

Ezért döntöttünk úgy idén, hogy december huszonötödikén elvisszük az előző napi vacsorából megmaradt adagokat egy szeretetládába. December huszonnegyedikén szépen megvacsoráztunk, aztán kiporcióztunk három adagot dobozokba és másnap reggel elautóztunk az egyik szegedi szeretetládához. Szintén szeretném hangsúlyozni, hogy ennek nemcsak karitatív, hanem önös okai is voltak. December huszonötödikén ugyanis megkezdtük szokásos roadshow-nkat. Először anyukámhoz mentünk ebédre, aztán a bátyámhoz vacsorára, másnap pedig a párom családjához. Egyrészt mivel útra keltünk, nem otthon ettünk, és hazafelé szokás szerint csomagokkal jöttünk, mert mindenhol csomagoltak nekünk kaját. Magunkkal pedig nem vihettük, amit huszonnegyedikén főztünk, mert azzal vérig sértettünk volna mindenkit. Ezért az élelmiszerpazarlást elkerülendő elvittük az általunk főzött ételeket a szeretetládába. (Az ételintolerancia miatt mi ráírtuk, hogy mit raktunk a dobozba, és a biztonság kedvéért celluxoztunk egy-egy favillát is a dobozokhoz.)

Először cselekedtünk így, ezért mindenkit arra bátorítok, hogy a szilveszteri menüből megmaradt adagokat bátran vigye el a legközelebbi szeretetládába. Mindent csak elkezdeni nehéz. 2023-ban tegyünk egy kicsivel többet az élelmiszerpazarlás ellen.

Nemcsak azért jó döntés szolgáltatást ajándékozni, mert nagyon környezettudatos, hanem azért is, mert akár az ajándékozás előtti percekben is megvásárolhatod.

"Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. Kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Magyarország legnagyobb folyamatosan bővülő digitális periodika adatbázisa a teljesség igényével teszi hozzáférhetővé több száz hazai tudományos- és szakfolyóirat, valamint heti- és napilap minden lapszámát. A több millió oldalas szövegállományban történő keresés, továbbá a több száz kiadvány tartalomjegyzékének böngészése díjtalan, azonban a dokumentumok megjelenítéséhez előfizetés szükséges." Az Arcanumra én akkor figyeltem fel, amikor a koronavírus miatti lezárások idején egy hónapra ingyenessé tették az anyagaikhoz való hozzáférést. Nagyon jól elszórakoztattam magam azzal, hogy megkerestem a születésem napján megjelent kiadványokat. Ajándékozz Arcanum előfizetést annak, akiről már eleve tudod, hogy használja. Vagy annak, akiről tudod, hogy hasznos lesz a tanulmányaihoz vagy a munkájához. Vagy, aki imád elmerülni a történelemben, sajtóanyagokban.

A jegy.hu-n vásárolhatsz jegyet konkrét előadásra, de vásárolhatsz ajándékutalványt is. "A Jegy.hu-n évente kb. 50.000 rendezvényre kínálunk jegyeket (színház, koncert, fesztivál, sport), így mindenki megtalálja a számára érdekes programokat." Én nagyon szeretek ezen az oldalon keresztül vásárolni, mert szerintem jól átlátható, könnyen kezelhető felület. Élményt ajándékozni pedig mindig az egyik legjobb döntés.

Az egyik kedvenc ajándékom, amit adni és kapni is nagyon szeretek a mozijegy. Ha teheted, támogasd a kis, független mozikat, például a szegedi Belváros Mozit, de egy felesleges, haszontalan tárgy helyett a Cinema City mozijegye is klasszisokkal jobb döntés.

És mi kerüljön a fa alá, amikor élményt ajándékozol? Ha időd engedi és van otthon nyomtatód, akkor nyomtasd ki a visszaigazoló e-mailben kapott jegyet, ábrát, illusztrációt, fotót, stb. De lehetsz teljesen kreatív és komponálhatsz Te magad egy olyan virtuális utalványt, amiből kiderül, hogy mire szól az ajándékod. Ha pedig nincs alkalmad nyomtani, akkor készítsd el kézzel a kupont. Újságkivágásokból, képeslapokból, saját rajzaidból, stb. Bárhogyan is döntesz, a hatás nem marad el.