Órákat lennék képes eltölteni karácsonyi ajtódíszek nézegetésével. Fantasztikus, hogy mennyi ötletet, kreativitást tudnak belevinni az emberek. Csak rápillantasz egy ajtóra, és máris tudod, hogy ott hogyan várják a karácsonyt: vidáman, meghatottan, hagyományosan, formabontóan, színesen, visszafogottan. Én idén az egyszerűségre szavaztam. Vettem egy szalmakoszorút és körbetekertem a kislányom egyik kinőtt sálával. (Ki lehet egyáltalán nőni a sálakat? Hiszen attól, hogy rövid, még ugyanúgy megvédi a nyakunkat a hidegtől. Na, ezen agyalok még.) Egy másik  sálat a rojtjai segítségével felerősítettem az ajtónkon lévő rácsra. Majd a feldíszített koszorút - az ajtón lévő sál szálai között - rafiaszalaggal szintén felkötöztem a rácsra. A koszorú közepébe felfűztem egy csillagot, amit ugyanabból a környezetbarát porcelángyurmából készítettem, amiből az adventi koszorúnkat is. De ide fűzhetsz fel gömböt, szarvast, hóembert, angyalt - üvegből, fából, filcből, fémből. Ahogyan csak szeretnéd. Én csak egy szalmakoszorút, kettő sálat, egy kevés rafiaszalagot és egy saját készítésű csillagot használtam. A végeredmény egy kicsit bohókás, de szerintem nagyon szívet melengető ajtódísz lett, ami ráadásul az ünnepek után teljes egészében újrahasznosítható.

Ha szeretnél valami professzionálisabbat, keresd Filcildit. ;-)