Az advent nemcsak az év egyik legcsodálatosabb, de a legstresszesebb időszaka is lehet.

Nekem idén nem sikerült elkészülnöm advent első vasárnapjára az adventi koszorúnkkal. Mentségemre szóljon, hogy a suliban idén a mi osztályunk volt a felelős az iskola koszorújának elkészítéséért, és azzal (két anyukatársammal összedolgozva) időre elkészültünk.

Itthon éveken keresztül ugyanazt az asztaldíszt használtuk, így kicsit ki is jöttem az adventi koszorú készítés rutinjából. Amikor realizáltam hétfőn, hogy "Upsz, tegnap nem gyújtottunk gyertyát...", akkor előkaptam az egyik kedvenc aranyköpésem (amiről sajnos nem tudom, hogy kitől származik, elnézést emiatt), miszerint: "mindennek akkora jelentősége van, amekkorát tulajdonítunk neki". És én úgy döntöttem, hogy lehet attól még csodálatos adventünk és karácsonyunk és évvégénk, hogy advent első vasárnapján nem gyújtottunk gyertyát. Annak nem láttam értelmét, hogy folyamatos önmarcangolással és önostorozással vonjam el a figyelmem ennek a gyönyörű időszaknak az örömeiről. Már csak azért sem, mert gyakran a fejünkben létező tökéletesség hajszolása miatt hozunk olyan döntéseket, amelyek pont nem segítik elő a fenntarthatóságot.

És ha már úgyis nyertem egy hetet, akkor megkérdeztem Tünde barátnőmet, hogy tudna-e nekem négy gyertyát készíteni. Legnagyobb örömömre volt kapacitása teljesíteni a kérésemet. Először az az ötlet ugrott be, hogy veszek négy felespoharat, és abba kérem a gyertyákat, de aztán eszembe jutott egy kávéskészlet, amit nagyjából húsz éve kaptam, és amit egyszer sem használtam rendeltetésszerűen. Idén ki is szelektáltam a szettet és a tavaszi meg az őszi garázsvásáron is kipakoltam az eladásra szánt portékák közé, de senki nem szeretett bele. Viszont az egyszerű fehér színe és a két szolid ezüst csík miatt szerintem nagyon jól illik az adventhez, így megkérdeztem Tündét, hogy tudna-e gyertyát varázsolni ezekbe a csészékbe. És Tünde ezt is vállalta. Ezúton is ezer köszönet. Advent második vasárnapja előtti péntekre el is készültek a gyönyörű kis mécsesek, így ma délután elővettem a karácsonyi díszeket, és elkészítettem néhány adventi koszorú variációt. Nektek melyik tetszik a legjobban?

És hogy miért pont Tündét kértem meg, hogy ő alkossa meg a gyertyákat? Mert Tünde csakis környezettudatos és az egészségre ártalmatlan anyagokkal dolgozik, így nem győzök elég hálás lenni neki, hogy nem kellett boltról boltra rohangálnom, csomagolások apró betűit bogarásznom és webshopok tucatjait bújnom azért, hogy elkerülhessem a mécsesek rejtette veszélyeket.

Szóval az adventi dekorációk és fények nagyon fontosak. De az élet apró örömei, amikből végül az egész életünk összeáll, még fontosabbak.