Az adventi időszak tekintetében van kettő komoly kihívás, amivel minden évben szembe kellett néznem. Egyik a black friday, a másik pedig a karácsony utáni kiárusítás. Sokáig azt gondoltam, hogy szinte minden szempontból jót teszek, ha ezekre az időszakokra időzítem a vásárlást. Én főleg a családi gardróbunk frissítését oldottam meg ezekkel az alkalmakkal. Meg kell persze birkózni az akciós árcímkéktől felajzott tömegekkel, de hát valamit valamiért, ugye. Viszont elkezdtek napvilágot látni a ruházati tömegtermeléssel kapcsolatos hírek. Eleinte csak úgy szolidan jöttek szembe velem, akkor még könnyedén félresepertem őket, nyilván mert így volt számomra kényelmes. Aztán már nem annyira szolidan jöttek a hírek, hanem egyre hangosabban. Vagy csak én lettem nyitottabb rájuk. És végül 2017-ben rátaláltam Mengyán Eszter blogjára.  Azért írom, hogy végül, mert nálam ez volt a pont az i-re. Ha 2016-ban Magyarországon egy újságíró felvállalja, hogy fél évig nem vásárol semmit, ami a ruházkodással kapcsolatos, és még blogol is róla, akkor TÉNYLEG van élet a fast fashion-ön kívül is. Viszont ehhez az élethez nagyon durván ki kell mozdulni a komfortzónából. Rengeteg utánajárást, keresgélést, kutatást igényel. Rengeteg benne a bizonytalanság. Odáig rendben van, hogy válasszunk magyar tervezésű, magyar gyártású ruhadarabokat, vagy vásároljunk használt termékeket, vagy varrassunk magunknak, de milyen alapanyagot válasszunk. A pamuttal kapcsolatban egyre gyakrabban olvasni, hogy a megtermelése nagyon környezetszennyező és vízpazarló. A mesterséges anyagok (pl. polár, wellsoft) pedig mégiscsak mesterséges anyagok. Kell-e tartani a mikroműanyagtól ezen anyagok esetében? Lehet-e kapni méteráruként biopamutot? Jó választás-e a biopamut vagy annak előállítása is irdatlan mennyiségű vizet igényel? Eszter elkötelezettségét és lelkesedését mi sem bizonyítja jobban, minthogy alig fél óra elteltével válaszolt a levelemre.

"Tény, hogy az alapanyag kérdése nagyon komoly, sokakat foglalkoztat, és én is azt várom, hogy ott legyen valami komoly forradalom, mert az alapanyaggyártás rendkívül környezetterhelő. Lehet, hogy nem fog tetszeni, amit írok :D, de szerintem akkor jársz a legjobban, ha már legyártott, használt alapanyagot használsz újra. Turikban sokszor lehet találni nagyméretű ruhákat, függönyöket, egyéb lakástextilt. Szakemberekkel beszélgetve: elég vegyes a helyzet. A legtöbb hazai szakember szerint – akik tényleg a ruhaiparban dolgoznak – a 100%-ig természetes alapanyagokra nem értek még meg a hazai fogyasztók, mert ezek az anyagok nem úgy viselkednek, ahogyan megszoktuk. Egészen egyszerűen nem olyan kényelmesen alakkövetőek, sokszor gyűrődnek, testhőre tágulnak, amitől elszoktunk vásárlóként. Azt is kiemelik, hogy a minimális műszállal kevert természetes szál viszont formatartóbb, tartósabb, nem amortizálódik olyan gyorsan... ebből a szempontból fenntarthatóbb. De akkor nem beszéltünk az újrahasznosításról, ami nehezebb kevert szálas anyagok esetében. Itt persze bejön a képbe a mikroműanyagok kérdése... Hát, egyelőre nincs meg szerintem a 100%-osan tökéletes alapanyag."

Szóval nem egyszerű a helyzet, de abban biztosak lehetünk, hogy már azzal is rengeteget teszünk, ha tartós darabokat választunk, sokáig használjuk őket, ritkán vásárolunk és akkor is fenntartható márkát választunk. Legyünk tekintettel ezekre a szempontokra a karácsonyi lakástextilek és az ajándékok vásárlása során is. A Tudatos Vásárlók Egyesülete bemutatja azt a három minősítő rendszert, amely garantálja, hogy a ruhadarab, amit megvásárolni készülsz, méltányos és környezettudatos körülmények között készült.

Az alábbi felhívással bizonyára Ti is találkoztatok, igen népszerű napjainkban a közösségi oldalakon. A forrását nem tudtam felkutatni, de úgy vélem az ötletgazdának úgyis a cél a fontos. Szóval karácsonykor is csak okosan!